17 Mayıs 2013
17 Mayıs 2013,
 Off

Egy sorsokat meghatározó természeti katasztrófa, páratlan összefogás és egy város újjáépítése.

egy-foldrenges-utoelete-kitekinto

 

Kiskorú lányok, akik egy egész családot tartanak el szövésből. Kurd szőnyegek, amelyek egykoron a vagyont szimbolizálták és az adott kor történelméről készítettek lenyomatot, mára eltűnőben vannak. A Kitekintő a H13 galéria kiállításán járt.

Kelet-Törökország az elmúlt több mint egy évtized legnagyobb földrengését szenvedte el 2011. október 23-án. Az Egyesült Államok Geológiai Szemléje szerint a földmozgás elérte a Richter-skála szerinti 7,2-es erősséget is, amelyet közel húsz utórezgés követett. Ezek közül a legnagyobb 6-os erősségű volt. Az ország legszegényebb régiójában mind a mentést, mind pedig a helyreállítási és újjáépítési munkákat lassította a közeledő tél. A kiállítássak és a hozzá kapcsolódó programokkal a szervezők tisztelettel kívánnak adózni az áldozatok, illetve a túlélők kitartása és összefogása előtt.
A tárlatot február 8-án hivatalosan Gülbahar Orhan, Van városi önkormányzat polgármester-helyettese nyitotta meg, aki kiemelte a lakosok sziklaszilárd elkötelezettségét a város újjáépítése mellett. – helyett: A tárlatot február 8-án hivatalosan Zeki Korkut nyitotta meg. Az eseményen Nagy Balázs geográfus, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének oktatójának Mozgalmas terepen: Kelet-Anatólia változó földfelszíne – geográfus szemmel című előadását, illetve Iraki Kurdisztán: vallási és etnikai kaleidoszkóp címmel Spät Eszter előadását is hallhatta a közönség. A nyitórendezvény a Qerinek török, kurd és örmény zenét játszó zenekar koncertjével zárult.

A tárlatot február 8-án hivatalosan Gülbahar Orhan, Van városi önkormányzat polgármester-helyettese nyitotta meg, aki kiemelte a lakosok sziklaszilárd elkötelezettségét a város újjáépítése mellett. – helyett: A tárlatot február 8-án hivatalosan Zeki Korkut nyitotta meg. Az eseményen Nagy Balázs geográfus, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének oktatójának Mozgalmas terepen: Kelet-Anatólia változó földfelszíne – geográfus szemmel című előadását, illetve Iraki Kurdisztán: vallási és etnikai kaleidoszkóp címmel Spät Eszter előadását is hallhatta a közönség. A nyitórendezvény a Qerinek török, kurd és örmény zenét játszó zenekar koncertjével zárult.
A kiállítás egy tragikus eseményt örökít meg, elsősorban arcokat és tájakat jelenít meg – közölte Lakatos Krisztina, a tárlat főszervezője, aki maga is önkéntesként dolgozott a katasztrófa után a Minden ami kilim és tánc címet viselő kísérő eseményt megnyitó beszédében.
Az Ümit Kivanç rendezte filmben megszólaltatott szövőlányoknak mind ugyanazokat a kérdéseket tették fel: hány évesek, mióta dolgoznak a szövőműhelyben, hányan vannak a családban, hány testvérük van, és ki dolgozik rajtuk kívül. Mint kiderül, a lányok 12-17 év közöttiek, a legfiatalabbak közül is van, aki már 6-7 éve dolgozik a műhelyben, amely korábban szegényeknek épült lakások voltak. Egy kilimmel 20-30 nap alatt készülnek el, átlagosan 15-20 dollárt (körülbelül 3300-4400 forintot) keresnek négyzetméterenként. Legtöbbjük egyedül tartja el a legalább hét, de néhol akár tíz-tizenkét fős családot, mivel más nem dolgozik. Egyszerűen nincs munka a testvéreim számára – jelenti ki Nazime. Dilek apja elveszítette állását, és azóta sem talált másikat, mivel nincsen munkalehetőség a férfiak számára Vanban.

A 13 éves Hülya diószedésből és –eladásból élt családjával, az ebből befolyó összeget mindig az anyjának adta, akitől kapott némi zsebpénzt belőle. Ő járt iskolába, mielőtt a szövőműhelybe került, de mint mondja, nem volt pénz a tanárok fizetésére, ezért csak a rosszak jöttek; nem is szeretett ezért iskolába járni.
Kattintson és nézze meg Nyugat-Törökországot is!
Legtöbbjük családja nem engedhette meg magának, hogy iskolába járassák a gyerekeket, így a lányok írni-olvasni sem tudnak, amikor dolgozni kezdenek. Páran csak reggel járnak a műhelybe, délután iskolába mennek. Ha nem lett volna a szövőtanfolyam, rég férjhez mentünk volna – vallja be az egyik. Habár a lányok láthatóan jól érzik magukat egymás társaságában szövés közben, munkaidőn kívül nem szoktak találkozni.
A szövőműhelybe menekülnek a külvárosból a lányok – mondja a műhely vezetője. Hozzátette: nem büntetik meg a szövőket a hibákért, de ebben az esetben visszabontatják a mintákat velük, mivel a szőnyegeknek szimmetrikusnak kell lenniük. Ha kétszáz éve az asszonyok gyertya mellett meg tudták csinálni, mi is képesek vagyunk rá – mondja az egyik fiatal lány. Azokat a mintákat szövik bele az asszonyok a szőnyegekbe, amit maguk körül látnak, például csillagot, a szemmel verés elleni amulettet, a kos szarvát – meséli a műhelyvezető, rámutatva arra is, hogy a mostani kilimek már nem hasonlítanak a régiekre.

A film bemutatja a gyapjúfonal készítésének fázisait, a birkanyírástól egészen a kész fonalig. A szövőműhely a mai napig növényi festésű gyapjút használ: dióhéjat, vérnarancsot, citrushéjat, indigót.

Amikor az álmaikról kérdezik a lányokat, a nyugati társadalom számára meglepően egyszerű válaszokat adnak, vágyként említenek meg olyan dolgokat, amelyek adottak és elérhetőek a világnak ezen a felén: tanulni, utazni, jó foglalkozást találni, jobb jövő biztosítani a családnak, gondoskodni a testvérekről.

 

Kiállítás: egy földrengés utóélete

Comments are closed.

0
Baglanıyor
Lütfen bekleyin...
Bir mesaj gönderin

Üzgünüm! Şu anda burada değilim. Bir mesaj bırakırsanız en kısa zamanda size geri dönüş yapacağım.

* Adınız
* Email
* Açıklama
Oturum Aç

Şuan buradayım. Bana mesaj gönderebilirsin!

Adınız
* Email
* Açıklama
Telefon
We're online!
Görüşleriniz

Hize daha iyi yardımcı ola bilmem için geri bildirimden lütfen çekinmeyiniz

Destek değerlendirmeniz